Virágzásban

  Ezzel a derűt sugárzó képpel szeretném útjára indítani az oldalamat. A szép vonzza a tekintetünket. A nyár eleji üde zöld lombkorona, majd a színessé vált levelek és a hidegebb évszak fehér köntösét magára öltő erdők mind csodásak, de most a virágos faág látványát szeretném kiemelni. Miért fontos ez nekem? A fénykép készítésénél még nem tudtam, hogy egyetlen képbe belesűríthető mindaz amiről írni szeretnék, és ami a magját képezheti a lelkigondozói, egészségmegőrző/helyreállító tevékenységemnek. Hogy kapcsolódhat a virágos ág ezzel? A virágzás fogalmán keresztül. Átvitt értelemben a virágzást egy pszichológiai jelenségnek, állapotnak tartjuk. Ahogy az egészséges növény szárba szökken, hajtást hoz és kivirágzik, úgy mi emberek is virágba borulhatunk. Gyönyörű hasonlat. A virágzás egy többrétegű fogalom, és mint állapot akkor valósul meg, ha megéljük a jót a mindennapok során, szeretjük amit csinálunk, tevékenységeinket odaadással végezzük, mély kapcsolataink vannak, jelentést és é...

  Életünk mint a mesebeli hősöké különböző színezetű és mélységű megpróbáltatásokkal van tele. Ezek a megmérettetések az élet velejárói, általuk válunk azzá akik vagyunk, érünk meg bizonyos feladatokra, és ideális esetben ezek az életleckék segítenek minket a kibontakozásban. De mi van akkor, ha minden igyekezetünk ellenére nem látjuk a kiutat, látókörünk beszűkül, és úgy érezzük, hogy mindaz ami történik meghalad minket ? A jó hír, hogy utunkon soha nem maradunk segítség nélkül, képletesen szólva három szálal kötődünk az Élethez. Kapcsolatban vagyunk az Éltetőnkkel (azzal a valamivel ami az életünket fenntartja, ami éltet minket), magunkkal, embertársunkkal, és a környezetünkkel. Egyszerre lehetünk segítve több irányból, és lehetőségünk van elhatározni, hogy melyik irányba forduljunk, ha nehézségbe ütközünk. Áldásos helyzetben vagyunk ,ha életünk szereplői támaszt tudnak nyújtani jó szóval, cselekedettel amikor baj van, ha kölcsönösen számíthatunk egymásra. Az is előfordulhat, hog...

  A találkozás olyan ajtó ami két világot egybenyit és lelkiekben mindvégig gazdagít.  Hogyan kerültem segítői szerepbe? Anatole France idézete: „ Ha virágos az út, ne kérdezd, hová visz! "- pontosan visszaadja azt az életérzést, hogy az a tevékenység amiből tistzta öröm származik olyan mint egy megbízható iránytű. Amikor először hallottam a belső világunkat feltérképezni igyekvő tudományos nézetekről és amikor az első könyveket fogtam a kezembe, hogy jobban eltudjak igazodni ebben a különleges világban, lelkesen hittem, hogy ez a terület épp nekem való. Az, hogy mire születünk a vonzódásainkban szokott leginkább tükröződni. Visszatekintve látom azokat a sajátos, jelzésértékű találkozásokat amelyek ide vezettek. Amikor a magunkkal való őszinte kapcsolódás igénye felébred és belső tájainkon időzünk, akkor olyan könyvek, előadások, képzések, összejövetelek után nézünk amelyek mind erőt adnak a magunkkal való ismerkedéshez. Több vágynak és tulajdonságnak kell összhangba kerülnie ...